Rebecca hatvaneves, mar nem sokat var az elettol, mignem...Valamikor hires fenykepesz volt, de mintha elapadt volna az ihlete, es amugy is csokken a kereslet a kepeire. Ott talalja magat, ahol annyian a kortarsai kozul: a fia meg raszorul (mert dolgozik ugyan, de ha penzre van szuksege, hozza fordul), a ferje viszont elhagyta. Edesanyja oregek otthonaban el, es meg mindig hires zongoristanak hiszi magat...Hogy anyagi gondjait megoldja, berbe adja draga New York-i lakasat, es kikoltozik videkre. A hazat fenykeprol valasztotta, es elkepedten latja, mennyire rozoga. Meglepeteskent eri az elovilag jelenlete is: mosomedve a padlason, kutya az ajto elott, csippel ellatott ragadozomadarak a magasles korul.A kisvaros kedvesen, de nemi gyanakvassal fogadja a hiresseget, Rebecca meg nem tudja eldonteni, lehet-e elni egyaltalan ilyen messze New Yorktol. De aztan talal uj fenykeptemat, uj ugynokot, lesz uj kiallitasa...Es megismerkedik egy ferfival, aki latszolag egyaltalan nem illik hozza. Hiszen csak egy tetofedo...Az Amerikaban es meg szamos orszagban regota nepszeru Anna Quindlen felejthetetlen regenyt irt az elet hetkoznapi csodairol - meg az ujrakezdesrol, amirol annyian almodozunk.Egy csesze forro tea ez a regeny, selymes es vigasztalo..." (USA Today)
