Vajon mi vezerel bennunket: a gyors (intuitiv) vagy a lassu (racionalis) gondolkodas? Az elfogadott tudomanyos nezet szerint az ember termeszettol fogva racionalisan gondolkodik, erzelmei es intuicioi pedig csak megzavarjak. Ez a mainstream kozgazdasagtan alfaja es omegaja, a racionalis donteshozatal es iteletalkotas. Mindannyian igyekszunk ennek megfelelni, azt hisszuk, tobbnyire logikusan gondolkodunk, es ha kudarcot vallunk, masokban vagy magunkban keressuk a hibat. Daniel Kahneman feje tetejere allitotta a racionalitasba vetett hitunket. Nehai kollegajaval es baratjaval, Amos Tverskyvel harom evtizeden keresztul folytatott pszichologiai kiserleteikbol azt a kovetkeztetest vontak le, hogy elmenk nem mindig olyan racionalis, mint feltetelezzuk. Intuicioink, erzelmeink, benyomasaink - hibaival, torzitasaival es zsenialitasaval egyutt - lenyeges szerepet kapnak elemzo logikankban. Gyors es lassu gondolkodasunk kolcsonosen hat egymasra, es ha kituntetett szerepet tulajdonitunk a racionalitasnak, onmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz:
