Becs, 1914. Lucius ifju orvostanhallgato, amikor Europaban kitor az elso vilaghaboru. Rabul ejtik a frontsebeszetrol szolo szep, romantikus tortenetek, igy rogton jelentkezik onkentesnek, arra szamitva, hogy egy jol felszerelt, tabori korhazba kerul. Am amikor megerkezik a Karpatok egy tavoli, magasan fekvo volgyeben allo, katonai celra rekviralt templomhoz, egy olyan eloretolt allast talal, ahol farkasordito hideg van, es korabban tifusz tombolt. A tobbi orvos mar elmenekult, es csak egy rejtelyes apolono maradt ott: Margarete nover. De Lucius kezeben meg sosem volt szike. Mikozben a teli tajon dul a haboru, beleszeret abba a nobe, akitol meg kell tanulnia a kenyszer diktalta, brutalis orvoslast. Egy nap egy kulonos katonat hoznak be hozzajuk a hobol, akinek az egyenruhaja furcsa rajzokkal van kitomve. Bar menthetetlennek tunik, de vegul Lucius olyan dontes hoz, amely orokre megvaltoztatja az orvos, a beteg es a nover eletet. A birodalmi Becs aranyozott baltermeitol a keleti front jeges erdeiig, a kezzel osszetakolt mutotol a csatamezon szaguldo kozak lovassagig: ez a konyv a haboru, a gyogyitas, a csalad es a megtalalt szerelem tortenete a tortenelem viharai kozepette, mely bemutatja, milyen hibakat kovetunk el, es milyen becses lehetosegek adodnak, hogy azokat jovategyuk.
